Skip to content

Karácsonyi csoda már pedig létezik.

Karácsonyi csoda már pedig létezik.

Én a ’90-es évek gyerekeinek szülöttje vagyok, amikor még igazi telek voltak és a legtöbb karácsonykor is esett a hó . Sőt még a hőmérséklet is sokkal hidegebb volt, főleg az ünnepek táján. Nem, mint most, mikor vagy 10 fok is van a szentünnepen. A lényeg: Karácsonyi csoda létezik, mégpedig a saját családomban történt meg mindez. Dőljenek kedves olvasók hátra és olvassák végig a következő szívbe markoló történetet, amelyet édesapám és édesanyám mesélt el nekem.

Szüleim őstermelők lévén, sertés tenyésztéssel foglalkoztak évekig. Az egyik évben történt, hogy az egyik helyi és akkor az egyetlen vágóhidat üzemeltető társaság felvásárolta anyuék legértékesebb vágás érett és sokat érő hízóit. December eleje körül történt mindez.

De a lényeg, hogy sajnos, mint általában a legtöbb kisvállalkozás nem igen, vagy csak részben hajlandó fizetni. Így történt ez akkor, is anno.

Az Apukám csak hajtotta és járt nap nap után a pénze maradék része után. Teltek a napok közeledett a karácsony. Szüleim abból a pénzből szerettek volna ajándékot venni nekünk és egymásnak is. Kérdezhetik az olvasók, hogy miért nem mentek ügyvédhez ezzel? Azért mert eddig nem volt nekik problémájuk korábban a felvásárlóval, mindig időben fizettek csak karácsony közeledtével történt, hogy mindig valami kibúvót kerestek, akárhányszor számon lett kérve rajtuk a dolog. Illetve gondolom a jogi költség is többe került volna, mint maga az összeg, amivel tartoztak a szüleimnek .Ám a családfőnk hiába járt utána, sőt még az asztalt is rájuk borította szinte, sajnos nem járt sikerrel. Mint mindig az volt rá a reakció ” Majd viszem pénzt a héten”- ezzel a mondattal lezártnak tekintette mindig az ügyet, és ez így ment tovább.

Ám szent este előtti napon történt valami, pontosan december 23-án. Mondhatni egy kisebb csoda. Már belenyugodtak anyuék, hogy a lányaiknak nem tudnak mit venni csak talán majd az újévben, utólag. Amikor utoljára tett egy próbát édesapám, akkor már sikerrel járt. Mindez köszönhető annak a „karácsonyi varázsnak”-amelyben sokan nem hisznek vagy csak a filmek központi elemeinek tekintenek. Apukám talán a karácsonyi csodának köszönhette, hogy pont „jó kor volt jó helyen”.-ahogy a mondás tartja és mindez persze az sem véletlen, hogy pont karácsony előtt egy nappal történt.

 Ugyanis 23-a délelőtt időben sikerült odaérnie a neki még tartozóhoz. Még ott találta azokat az embereket is, akik azt a bizonyos vágóhidat pénzzel igen csak nagylelkűen támogatták, mondhatni ők voltak maguk az elindítói ennek a vállalkozásnak. Apukámnak se kellett több. A hetekig magában tartogató haragot és dühöt valamint a” Majd viszem a pénzt” ígéreteket lenyelve, mindent kiadva magából, jól lejáratta az emberünket a főnökeiknél.

Hogy mi is történt még azok után, hogy apu kimondta magából a jogos sérelmeit, nem tudni.  De az biztos, hogy a szavai nagy hatást értek el, ugyanis az emberünk még az nap este, pontban 18 órakor hozta is a pénzt hozzánk.

– Hoztam volna ám, nem kellett volna ez a nagy cirkusz emiatt? Ráadásul nem is nagy összegről van szó, ezt bármikor odaadhattam volna, a lejáratásom nélkül is! – tette hozzá felháborodva.

Apukámat már ezek után nem érdekelte, hogy mint mondott neki még az az úr. Amint megkapta azt, amivel tartoztak nekünk, kinyitotta a fickónak az ajtót, jelezve, hogy távozhat, majd ezt mondta neki búcsúzóul:

– Lehet neked nem nagy pénz, de nekem, mint családos embernek, igencsak hatalmas.

– Különben nem tudtam volna miből ajándékot venni a lányaimnak, akik olyan szorgalommal várták már a Jézuskát és igencsak megérdemlik, mert jó és szót fogadó gyerekek voltak az idei évben is.- tette hozzá elérzékenyülve.

Tette mindezt annak ellenére, hogy ő sose volt az az érzelgős fajta. Ezt már édesanyám mondta, aki minden ezeknek szem és fültanúja volt aznap este. Másnap már anyu az egyik barátnőjével, egy falubeli asszonnyal, 24-én korán reggel busszal utaztak be a városba a családjaiknak ajándékot venni. Ők már nem emlékeznek rá, hogy  mit vettek akkor , csak arra, hogy a havat hordta a szél és mínuszok röpködtek, úgy járkáltak boltról boltra. De anyukámnak mégis melegség volt aznap a szívében, hogy volt miből ajándékot vennie, majd becsomagolva a Jézuskának oda tennie a feldíszitett fenyőfa alá.

Ezzel a történettel kívánok mindenkinek Békés, meghitt és csodákkal teli karácsonyi ünnepeket!

Szerző: Kövesi-Hosszu Bettina

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.