Visszatekintés- gyermekkorunk meghitt karácsonyai

Mindig azt mondjuk, de jó volt régen.. Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést!
De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?!
Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este a lámpafénynél bár elázva, de még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger,
és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést?
Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben! Ott ragadt valahol a múltban..
Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden. Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy ‘legyél boldog’ mert karácsony van!
Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a ‘régi vágyott’ dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz…
Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel.
Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, és talán szegényes, de boldog gyermekkorunkat. S úgy érezzük, hogy legalább így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik!
Igen, haladnunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést!
Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő..
Kívánom, hogy mindannyian éljük át ezt a csodát, hogy a gyermekeink is így emlékezzenek majd vissza azokra a ‘régi’ karácsonyokra…

Karácsony imádók oldala

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük