Skip to content

Adventi gondolatok

Advent előtt felgyorsul minden, idegesebbek, feszültebbek leszünk, pedig ennek pontosan fordítva kellene lennie. Ilyenkor a lelki nyugalmunkat kéne megtalálnunk, hogy kiegyensúlyozottan élhessük meg a várakozás örömét és a leggyönyörűbb ünnepet.

Ehelyett mindenki rohan, igyekszik hogy minden tökéletes legyen. Hogy finom legyen az étel, szép legyen a lakás, meglegyen minden ajándék,stb. Mindenkinek meg akarunk felelni, a családunknak, a rokonoknak, de mi a helyzet a lelkünkkel? Tudunk-e egy kicsit befelé fordulni és igazán megélni ezt a szep időszakot? Vagy 24.-én hulla fáradtan esünk be az ünnepi asztalhoz, és nem hogy nem ragyogunk, hanem épp hogy elfásultak, fáradtak, kimerültek vagyunk?! Jól van-e ez így?? Nem lenne itt az ideje, hogy végre változtassunk ezen?


A nagy rohanás közepette eszünkbe jutnak – e azok, akik szegénységben élnek és nem tudják, jut – e majd étel az ünnepi asztalukra, vagy lesz – e elég tüzelőjük télire?


Gondoljunk egy kicsit rájuk és segítsünk. Nem szabad elsiklani ez felett, hisz ők is vágynak a boldog ünnepre!

Segíteni nem csak pénzzel lehet! Megtehetjük, hogy a kinőtt ruháinkat vagy játékainkat odaajándékozzuk egy szegényebb családnak, és ezzel mosolyt csalunk az arcunkra. Esetleg viszünk egy tálca sütit a magányos szomszédunknak, és pár jó szó kíséretében átadjuk. Igen, így is lehet segíteni.

Advent idején mindannyian érzékenyebbek vagyunk. Sokszor nem is vágyunk másra, csak egy jó szóra. Viszont ezt mi is ugyanígy megtehetjük másokkal, mert sajnos manapság ebből van a legkevesebb! A figyelemből, jó szóból. Ennyire egyszerű, és mégis mekkora kincs. Ezt hívják úgy, hogy szeretet, figyelmesség.
Ezek azok a dolgok, amik fel tudják tölteni az ember lelkét. Mert az igazi szeretet ebben rejlik és nem a tárgyakban!


Ideje hát kicsit lassítani, és odafigyelni másokra is. Nem lenne szabad leharcolnunk magunkat az ünnepre, mert nem ez a fontos! Az egymásra figyelés és az együtt töltött idő az, amire a lelkünknek a leginkább szüksége van ebben az időszakban (is)! Hisz ez a legdrágább ajándék, amit csak adhatunk egymásnak és magunknak is! A közös élmények azok, amikre a gyerekeink emlékezni fognak, nem pedig a századik játékra.. Az együtt megélt pillanatok maradnak meg a szívükben.


Ne a boltokban tolongva töltsük az adventet, hanem inkább készítsünk együtt valamit akár ajándékba, akár magunknak.
Ez sem vesz el több időt, mint amennyit a boltokban töltenénk. Közben pedig énekelhetünk, meséket mondhatunk, beszélgethetünk, vagyis figyelhetünk egymásra.
Így átadhatjuk a gyerekeinknek az advent igazi üzenetét, és nem azt fogják megtanulni, hogy ilyenkor mindig idegesek vagyunk, rohanunk, kapkodunk! Felnőttként pedig ők is ezt a példát viszik majd tovább…


Szánjunk ezekre a dolgokra időt, mert ez az igazi érték. Alakítsuk ki a saját szokásainkat, és ne megfelelni akarjunk. Hallgassunk a belső hangunkra, és a saját ritmusunk szerint készülődjünk. Ne akarjunk erőnkön felül teljesíteni. Így talán boldogan ér majd minket a karácsony, és 24.-én reggel nem arra eszmélünk majd, hogy már itt is a nap, az a NAP amit úgy vártunk egész évben, de nem tudtuk megélni…


Legyen ez ebben az évben másképp. Én is megpróbálom. Kívánok nektek sok erőt, hogy sikerüljön megvalósítani idén egy másmilyen adventi időszakot 🙂

Kívánok mindannyiótoknak szeretetben gazdag adventi várakozást.

Üdvözlettel

Karácsony imádók oldala

Kép forrása /Pinterest/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük